Oldott oxigén a Koi tavakban

Oldott oxigén a Koi tavakban

Az oldott oxigén koncentrációja a vízi életközösségek szempontjából az egyik legfontosabb környezeti tényező, ennek értelmében meghatározó vízminőségi indikátor is.

“A halaknak is oxigénre van szükségük.”  Ez az egyik legfontosabb paraméter, amit gyakran elfelejtünk. Az alacsony oldott oxigénszint számos halveszteség oka lehet. Koi-tartóként elengedhetetlen, hogy rendszeresen ellenőrizzük a tó vízét, és ellenőrizzük annak oldott oxigén szintjét.  A halak optimális egészségének oxigénszükségletének ismerete hosszútávon  hasznos és elengedetlen ahhoz hogy egészséges koikat neveljünk.

Mi okozza az oxigénszint csökkenését a koi-tóban?

A tóvíz oldott oxigén-koncentrációját számos tényező befolyásolja.  Ez nem csak a halak terhelése a tóban.

Az oxigént az algák és a magasabb rendű vízinövények fotoszintézise termeli (primer produkció) és a vízi növények, állatok és baktériumok légzése használja fel, ide értve az oldott, szuszpendált és az üledékben levő szerves anyagok lebomlását (biokémiai oxigénigény), és a nitrogénvegyületek oxidációját (nitrifikáció, ammónia- nitrit-nitrát átalakulások). Mindezek mellett figyelembe kell venni az atmoszféra és a víztér közötti fizikai transzportfolyamatokat is.

A légköri hőmérsékletek, valamint az időjárási viszonyok befolyásolják az oldott oxigént.  A halhulladék és a lebomló szerves anyag csökkenti az oldott oxigénszintet, mivel az oxigén felbomlik.

Az aerob baktériumok (jó baktériumok) sok oxigént fogyasztanak.

Az algák virágzása és a rothadó növények szintén káros hatással vannak az oxigén szintjére. Az éjszakai órákban sok oxigént fogyasztanak, a fotoszintézis révén.  Ez lehet az oka annak, hogy a tó oldott oxigénkoncentrációja a kora reggeli órákban meglehetősen alacsony.  Ha a növények, baktériumok és halak oxigénigénye nagyobb, mint a tó oldott oxigénszintje, akkor a halak valószínűleg szenvednek.

A meleg víz nem szállít annyi oxigént, mint a hideg víz, és a halak magasabb hőmérsékleten több oxigént igényelnek, mivel rendkívül aktívak és gyakrabban esznek.  Hideg vízben a halak kevésbé aktívak, oxigénigényük minimális.

Az egészséges növekedéshez, a szövet helyreállításához és reprodukciójához  az oldott oxigén minimális koncentrációja 6 mg / liter víz, de ideális esetben a koncentrációnak magasabbnak kell lennie.  Ezért igyekezzünk tavunkba  7 mg/l -nél magasabb oxigénszintet biztosítani.

Vízben oldott oxigénszintek a hőmérséklet függvényében

0 C fok   – 14,6 mg/l

5 C fok    –  12,8 mg/l

10 C fok – 11,3 mg/l

15 C fok – 10,1 mg/l

 

20 C fok   – 9,1 mg/l

25 C fok   – 8,3 mg/l

30 C fok   – 7,6 mg/l

Ez annyit jelent, hogy a víz az adott hőmérsékleten maximum ennyi oxigént tud oldott állapotban megtartani ( tehát nem feltétlenül  van is ennyi Oxigén oldva a vízben )!

Általában véve az alacsony oldódású oxigén hosszantartó expozíciója valamennyi halra nézve káros.  A szokásosan alacsony oxigénszint összekapcsolható a halak lassú növekedésével, tartós halbetegséggel és hozzájárulhat az ismétlődő parazita kitörésekhez.  A folyamatos alacsony oxigénszint a halak bakteriális fertőzéseinek előfutáraként is tekinthető.

Fontos megemlítenünk, hogy a csapvíz és a kútvíz félelmetesen alacsonyan oldja az oxigént.  A vízcsere során különös figyelmet kell fordítania az oxigénszintekre.

Hogyan vehetjük észre, ha a tavunkban alacsony az oldott oxigén:

A halak összegyűlhetnek egy oxigénforrás közelében ( vízesés, csobogó, levegőporlasztó kövek) Szélsőséges esetekben, ha alacsony az oxigénszint (3-4 mg / L), a halak pipálnak  a tó felületén, és hosszabb ideig tartó alacsony oxigénkoncentráció után elpusztulnak. A nagyobb testű halak sínylik meg a leghamarabb az oxigénválságot, szenvednek és pusztulnak el, mert nekik nagyobb az oxigénigényük, mint a kicsiknek.

Mi a jó oxigénszint egy koi-tó számára?

A 7-9 mg / l közötti oldott oxigénszint az ideális a koi és az aranyhal tartásához.

Hogyan juttassunk a tavunkba oxigént:

• Vízesés
• Csobogó
• Levegő kompresszorok segítségével akár porlasztókő vagy diffúzorok segítségével.

A porlasztó köveket a felszín alatt 40-50 cm-re belógatva helyezzük el, míg a diffúzorokat a tófenéken.

Tófeltöltésnél használhatunk akár egy tiszta seprűt is, amelyen “szétcsapatjuk”  a vizet ezzel oxigéndúsabbá  tesszük a bejuttatott  vizet.

A 120 cm-nél mélyebb tavaknál érdemes a legmélyebb részre diffúzort helyezni.

Forrás anyagok:

Proceedings of the National -Wetland Assessment Symposium. Kusler J.A., Riexinger P. (eds.). Portland, ME: 66-71.

-Koihealth info